Lada Blog

Újra itt a tavasz és a vén öreg orosz medve kibújt a barlangjából hogy újult erővel vesse neki magát az új év kihívásainak :). Úgy néz ki hogy az autó elején tett fáradozásaim nem értek semmit, és most újra kezdhetjük az egészet, de most majd egy kicsit alaposabban. Meglátjuk milyen lesz a végeredmény...

Hogy ne legyen annyira könnyű a dolog elkezdett esni az eső. Karantén sátor alatt folytattuk a szenvedést.

A leharcolt motortér.
Itt még nem akarta megadni magát. De már nem sokáig élvezheti a kiérdemelt helyét.

Bekerült a dupla fekvő Nimbus 1600 a motortérbe:

A majdnem végső állapot, pár dolog még kijött a helyéről, de a nagyjától már megszabadultunk.

Köszönet Lacinak és Totyinak a segítségért! :)

Néha néha probléma van a fékkel, valahogy nem akar összeállni a rendszer, de remélem ez napokon belül már csak a múlt lesz. Nem kell aggódni, épp ellenkezőleg, el kezd fogni magától a fék... Sajnos ki kellett cserélni a szervós rásegítőt és a főfékhengert is, így most nem igazán tudni, hogy melyik a hunyó. Spártai lett a futómű is, óvatosan kell a fekvőrendőröket megközelíteni, ezt viszont nem bánom, mert az autó a kanyarba belépve, szabály szerint önmagától kezd el kanyarodni, így sokkal gyorsabb kanyarsebességet lehet elérni. Csökkent az alulkormányzási hajlama is, ami ugyancsak plusz pont. De térjünk a szívásra, mert a lada nem lada anélkül. Az elmúlt pár napban sikerült használnom egy kicsit az autót és a fék probléma mellett néha fullad a motor. Jobbnak láttam, ha utána járok. Állítottam az automata szivatón, de mikor alapállásba került a karbi, mindig leállt a motor. Az alapjárati fúvókára gyanakodtam, úgyhogy szét is berheltem a karbit és kaptak a fúvókák kis pucolást. Ez után szerencsére megszűnt a probléma, de közelebbről szemügyre véve a benzincsövet, nem voltam boldog, mivel elég nagy kosz gyülemlett fel benne, a szűrőkről ne is beszéljünk.

Szétszedés közben:

Hétvégén elkezdtem szétbontani a műszerfalat, és elrendezgetni a kábeleket...

Nem is mertem megsaccolni mennyi kábelt húztam ki a kocsiból, de elég szép mennyiség volt. Legjobban a régi hátsó helyzetjelzó 12voltja tetszett ami hátra lett húzva a biztosítéktáblától és valahol a hátsó ülések alatt el lett csippentve. Szedegettem ki a szőnyegeket, az ülést, és csak egy rohadt nagy szikrára lettem figyelmes a kezem mellett. Biztosíték szerencsére egyből kiolvadt... Még koránt sem vagyok kész, de már jobb a helyzet...

Vásároljon Ön is Avtovaz Lada gépjárművet, nem bánja meg, az együttlét ezekkel a gépjárművekkel maga a boldogság! Volt móka és kacagás esténként amikor a kardánalagutban kellett varázsolni, hogy végre képes legyen menni az autó...

Alig értem haza, jött a tréleres bácsi és a hátára vette a kis paripát. Most nagy üresség tátong a garázsban, már csak várni kell, amíg a karosszériás kijavítja a hibákat, aztán már csak elektromos ember kell, valamint a hátsó fékre rá kell nézni, ez valami miatt nem működik megfelelően. Szinte biztos, hogy a hétvégére nem lesz kész :(.

Többé-kevésbé végeztem a futómű szerelésével, elöl még hiányzik az egyik lengéscsillapító, mivel szegény tartókonzol csavarjának a karrierjét a hidegvágó derékba törte. Ami késik nem múlik, pótolni fogom, viszont mivel változott az első futómű geometriája most egy kicsit az autó egy vaddisznóra hasonlít aki éppen túr az avarban - égnek mered a segge. Kicsit alacsonynak találom az elejét, a hátulját meg egy kicsit magasnak, úgyhogy szereznem kell majd hosszabb rugókat előre és vágni kell a hátsókból. Majd megmérem pontosan.

Már gurultunk egyet de még csak a motor nélkül - átálltunk a garázsban :). Tetszik egyelőre a futómű, érezhetően katonásabban reagál az elmozdulásokra, és szépen (ahogy kell) visszaáll normális pozícióba. Persze az majd menet közben derül ki, hogy kell-e valahol utánállítani. A híd csak egy "work in progress" demo változat, úgyhogy rozsdaboglya maradt :).

Mikor leeresztettem a hátsóhídból az olajat a leeresztő csavar beleesett a kis tárolóedényembe, most ezt az olajat átöntöttem egy kannába, és a mágneses leeresztő csavaron észrevettem egy furcsa fémdarabot, nini, ez egy diffi fog. Azóta már eltettem ezt a differenciálművet, de most megnéztem, kép alant.

Tegnap este egy kis időre beröffentettük a gépet, egyáltalán beindul-e még :D.

Elég nehezent ment a dolog,de sikerült bebikázni a motort egy másik autó segítségével. Amikor először beindítottuk nem akart elhallgatni a szén-monoxid mérő a garázsban, amiből talán kiderül milyen magas környezetvédelmi normáknak felel meg a lada motorja. Sajnos nincs még a helyzet magaslatán, fullad és háromhengerezik is :\.

Az elmúlt két hét történéseiről, nem ígérem, hogy velősen!

Sikerült a hétvégén egy BMW 320i volánjánál megtapasztalnom mire is képes egy soros hathengeres kétezres injektoros e30.

Egy barátom elhívott nevezzek én is a Kiskunlacházán megtartott mini rally-ra. Délelőtt borzasztó jeges volt a körülbelül három kilométeres pálya, ami miatt elég gyakori látvány volt a pörgés forgás. Két bemelegítő kör után három mért kört lehetett menni. Nagyon jó gyakorlás volt, kicsit durvább a kocsi mint a karbis 1.6 -osok, iszonyat erő van benne és borzasztó jó hangja van. Eddig nem tapasztaltam igazán milyen is mikor szárazon hármasban még csikorognak a kerekek. A két első kör mikor hó volt csak a pálya megismerésére volt elég, a három mért körből a második sikerült a legjobban, egy pár kanyarban kicsit keresztben mentünk itt is, de ezt szerintem nem bánta senki :). A harmadik mért körben ami időrendben is az utolsó volt egy kicsit elkezdtük feszegetni a határokat, ami nálam az egyik szűk szlalomos részen a lefagyásnak köszönhetően 80 km/h körüli sebességnél a termőföld behatóbb termékenyebbé tételét segítette elő. Szerencsére nem történt baj, a kocsi is megúszta gond nélkül.

Szép volt az idő vasárnap, és miután végeztem egy kis barkácsolással, gondoltam sertepertélek az autó körül. Már dél körül elkezdtem tölteni az akksit, hogy legyen elég energia újra életre kelteni a gépet. Sajnos azonban nem nagyon akart elindulni, de nem adom fel :). Lehet látni milyen szép rozsdás az alja, és hogy hátul is kezd rohadni...

...ez az élet gyönyörű! Két napja csinálom már, ugyan múltkor problémáim voltak a csiszolókefe minőségéből adódoan, és a megfelelő védőszemüveg hiánya miatt (a lerepülő alvázvédő darabok majdnem kicsapták a szemem), de még mindig borzasztó sok van hátra úgy érzem...
Az új elem belső része le lett már kenve, és a cserélt fémterületek nagyrésze is. A jelenlegi állapot(siralmas:)):

Legtöbb helyen flex-szel jön csak le a régi alvázvédő réteg, viszont alatta már elkezdődött a nem túl bizalomgerjesztő rohadás ami kicsit ellentmondásos, lehet is ezt látni a kép jobb oldalán a lökhárító-tartó konzol felfogatásánál, ahol valószínűleg anno egy kisebb ütközés hatására némi torzulás következett be a lemezen (csak hogy tudományosan fogalmazzak:)). Az áldozatok folyamatosan bővülő listájára pedig felírtam másfél fej fazékkefe fejet, és egy fél csiszolókorongot :). Ha tehetem ezen a héten minden nap dolgozok a kocsin egy keveset és remélem haladni fog a projekt. Még nem sikerült szilentetet/lengőkart keríteni, de dolgozok az ügyön!

Volt ma délelőtt és délután egy kis időm szerelésre, így gondoltam lebontok mindent amit érek... Na jó nem, de úgy lötyögött a bal oldalon a lengőkar, hogy inkább kicserélem a szilenteket. Meglepetés csak a leszerelés után ért, mert nem csak hogy el volt mállva a szilent, de a lengőkar tengelye is megkopott, lett rajta egy berágódás. Lehet látni, hogy világosabb a tengely a szétmállott szilenttől balra egy centire.

Ha pedig már levettem a lengőkarokat és üresen tátong az első kerékdob, akkor pedig már érdemes lekenni alvázvédővel. Szóval kiszórtam mindent amit értem, jövő héten pedig elkezdem felhajtani az alkatrészeket.

Úgy néz ki szépen lassan összeáll a fékbővítési projekt, voltak nehézségek először a közbetétek voltak egy kicsit szűkre esztergálva, ma pedig a fékhengerekkel izmoltam egy kicsit, a végén olyan voltam, mintha egy bányából jöttem volna fel (off: erről Oroszlány jutott eszembe:\ ). Először felraktam az új konzolt, ami a tengelycsonkra illeszkedik, majd hozzáerősítettem a kormányzást végző csonkokat, felment a kerékagy és felraktam a tárcsát hogy mutat:

Majdnem kétszer akkora mint a gyári, és hűtött, ami nagyobb fékteljesítményt és hosszabb élettartamot ígér. Ezután jött a féknyeregben a hengerek visszanyomogatása, itt agyalnom kellett egy csöppet, mert az istennek nem akart működni a dolog. Végül a légtelenítő teljesen kicsavart állapotában enyhe kocogtatásra (értsd: gumikalapáccsal odabasztam egy kurvanagyot) megindult és spriccelt, mint egy kifakadt gennyes seb, ezután már vissza lehetett nyomni a hengereket, és elkezdtem felszerelni a nyerget benne a ferrodo betétekkel :).

Szerintem jól néz ki :). Ugyan erre már nem lehet a gyári kereket rakni, de miért is akarna az ember, ha ekkora a fék? Ugyan van még egy kisebb probléma a felszereléssel, de ez már csak apró azok után, amik le lettek küzdve eddig. Sajnos trágya módon néznek ki a lengőkarok a kocsin, és az egyik oldalon kezd meghalni a szilent, de úgy döntöttem bent hagyom még mivel a gömbfej tökéletes állapotban van és nem szívesen bontanám/sérteném meg. De legalább javítani való az van.

Be kéne őket mutatni egymásnak, ugyanis nincsenek igazán köszönő viszonyban :) (mármint a kocsi és a fékrendszer). Remélhetőleg az új fék sokkal nagyobb fékerőt fog kölcsönözni a gépnek a hűtött tárcsának, minőségi ferrodo betétnek és a nagyobb fékmunkahengernek köszönhetően. Még tart a fék faragása, úgy néz ki egy kicsit esztergáltatni kell az alkatrészeken, de ha bent lesz a kocsiban, most már kipróbálom menet közben. További képek jönnek, de a gyárihoz képest meggyőző az új tárcsa :).

Viccesen telt a tegnapom, hajnalban meló, aztán rohanás haza. És tetézve az élvezeteket elmentem tartóbakot venni a kocsihoz. Biciklivel, naná, és egy emelőt is vettem, mert a jó öreg Ausztriából lassan 20 éve "beimportált" változat megadta magát. Ha valakinek állóképességi edzésre van szüksége próbálja ki: túratatyóba 15 kiló, bringakormányra még 5 kiló és hadd szóljon! Körülbelül tíz kilométert kellett megtennem a drága teherrel, de amíg azt az utat megtettem átértékeltem az életem. Gyorsan alá is bakoltam a gépet, és elkezdtem lebontani az elejét. Ha kész lesz a futómű, azt hiszem kelleni fog egy alapos alvázvédelem is :|.

A napokban igazából effektíve a ladával nem történt semmi, sajnos a szokásos otthoni dolgokkal voltam elfoglalva. Sláger ilyenkor a fű és különböző növények nyírása, ugyan lehet ezeket már tavasszal el kellett volna kezdeni, de valahogy ez a kertészkedés sose nőtt a szívemhez. Talán azért is mert fiatalabb koromban mindig rámhárult a füvesítés előtti talajlazításás, ásás formájában, meg a fűnyírás. Így ha tehetem hanyat-homlok menekülök ezek elől a dolgok elől. Nehezíti még a helyzetet, hogy az emelőm is elromlott, így nehéz elkezdeni a futómű rendbetételét a kocsin, remélem ez a jövő hétre már rendeződik és kezdődhet a fékek és a lengéscsillapítók cseréje, javítása.

Ezt is megéltük, saját magam "szórakoztatására" csináltam egy blogot. Kicsit úgy érzem magam, mintha saját magamban dünnyögnék, de valójában jó hogy le lehet írni ezeket a dolgokat. Kicsit túlhajszolt életvitelemben lassan egyre nehezebbé válik feldolgozni, hogy a kis kedvenc betegen áll a garázsban. Reméljük már nem sokáig, és újra róhatja az utakat. Itt szeretném majd dokumentálni "VAZ 2105"-ös gépjárműven felújítását, rendbetételét, és az ahhoz vezető rögös és remélhetőleg talán majd szórakoztató utat. Akinek volt valaha ladája, vagy hasonló érából származó "gépsárkánya" az ismeri néha milyen hálátlanok tudnak lenni ezek a korabeli autók.